Mennyire avantgárd szerző Beethoven? Klasszikus zenét ír-e Csapó Gyula és Kondor Ádám? Elveszhetünk-e egy klasszikusnak tekintett mű labirintusában, és megtalálhatjuk-e a kiutat egy kortárs alkotás segítségével?
Efféle kérdésekre keresi a választ, de legalábbis efféle kérdéseket vet fel Csalog Gábor és Varga István háromrészes koncertje. A szóló- és kamaradarabokat egyaránt felvonultató műsor nemcsak a zenetörténeti múltat állítja szembe a ma zenéjével, hanem két hangszer, a cselló és a zongora kifejezésbeli határait és egymással való együttműködésének lehetőségeit is bemutatja. A koncert első harmadában a jelenleg a Távol-Keleten barangoló Kondor Ádám [1964] csellóra és zongorára írt Partitájához a kései Beethoven hallatlanul komplex D-dúr szonátája társul. A második harmadban két labirintus-darab hangzik el: a jelenleg Kanadában élő és tanító, Morton Feldmannál és John Cage-nél tanult Csapó Gyula [1955] művei, amelyek a címeik hasonlósága ellenére alapvetően különböznek egymástól. A szólócsellóra írott Labirintus a hangszínek, a Pilinszky sorok nyomán komponált Egyenes labirintus a zenei forma mibenlétét kutatja. A koncert monumentális zárószáma egy eredendően és megváltoztathatatlanul kortárs darab lesz, fúgákkal és labirintusokkal sűrűn átszőtt mű, Beethoven Hammerklavier-szonátája. A koncerten elhangzó valamennyi alkotás ugyanarról szól, Csapó Gyula szavaival arról, hogy „egy műalkotásnak nem tetszenie kell, hanem lehetőséget teremtenie arra, hogy hallgatója megnyíljon az ismeretlen előtt”.

Két legendás zenei intézmény, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a New York-i Juilliard School of Music közös projektjében három amerikai és három magyar zeneszerzés-hallgató mutathatja meg, miként viszonyul Pierre Boulez egyik alapművéhez. A pályázati kiírás szerint Pierre Boulez Dérive 1. [1984] című kamarazenei kompozíciójának hangszerapparátusára írott műveket lehet beadni, de a daraboknak a hangszerelésen túl is kapcsolódniuk kell valamilyen módon a mintához. A hat nyertes magyar és amerikai pályamű, illetve a Boulez-darab előadását mesterkurzus keretében tanítja be a Zeneakadémia hallgatóinak a New Juilliard Ensemble művészeti vezetője, a kortárs zene egyik legjelentősebb amerikai dirigense, Joel Sachs. Az Őszi Fesztiválon elhangzó koncert műsora néhány nappal később a Juilliard School of Music hallgatóinak előadásában New Yorkban is megszólal. Jenki-vengri dva bratanki!