Egy kiállítás, amely az emberi testről szól. Pontosabban arról, ami szó szerinti és átvitt értelemben is a felszín alatt rejlik, legyen az a bélrendszer, az ember intrauterin korszaka, vagy a női mell működési mechanizmusa. A három fiatal képzőművész eltérő eszközökkel, eltérő technikával és eltérő szemlélettel közelíti meg önmagát: más és más módon teszik meg az utazást önmagukba.
Chilf Mária akvarelljei anatómiai tankönyvek vagy iskolai természetrajzkönyvek szemléltető ábráira emlékeztetnek, de az emberi elme megjelenítésére tesznek kísérletet. Kovács Ivó animációs rövidfilmje az emberi testben kalauzolja el a nézőt. A háromdimenziós technikát alkalmazó etűdök utóképeket és emlékképeket kutatnak, s az emberi testben való búvárkodás során a halál előtti élettel éppúgy szembesítik a nézőt, mint a születés előttivel. Kőszeghy Csilla a test orvosi és társadalmi reprezentációját kritizálja a munkáiban, fő témája a női mell. Ironikus mellimplantátumai – amelyek a közönség által is felpróbálhatók – és a műmelleket használó hölgyek fotói a mell egyes részeinek anatómiai ábráihoz kapcsolódnak, mindehhez pedig női művészek írásait társítja.

A kortárs japán képzőművészet jelenlegi állásáról tudósít a 2B Galériában látható 3-3 kiállítás, amelynek három japán nő és három japán férfi a főszereplője. A férfiak, Arimichi Iwasawa, Tatsuo Osawa és Ashitani Masato Oszakából érkeznek, és Japánban több mint tíz éve készítenek közös kiállításokat. Hasonló vizuális szemléletük, expresszív, elmélyült metódusuk jut kifejezésre olaj-vászon képeiken éppúgy, mint hatalmas méretű fametszeteiken vagy számítógépes printjeiken. A három hölgy New Yorkból érkezik, s kiállításukat élő performansszal kötik össze. Rumi Tsuda alkotását a teaivás rítusa ihlette, fehér kimonójára festménykollázst készít, amit magára ölt, s a különleges műtárgyat a nézők is felpróbálhatják. Kazuko Miyamoto installációjához szervesen hozzátartozik a madárdalokra lejtett tánca, Nobuho Nagasawa pedig, várostervező lévén, a budapesti alkalomra helyspecifikus installációt készít.

A Velencei Biennálé pályázata kapcsán vált ismertté Nemes Csaba projektje, amelyben a budapesti utcákon tavaly ősszel történteket idézi fel egy-egy emblematikus kép segítségével. Egyes animációkkal konkrét, politikai vonatkozású eseményekre utal, más alkotásokban a legszélesebb nyilvánosságot érintő, s ugyancsak nyilvános térben zajló hétköznapi történéseket fogalmazza meg dinamikus és kritikus módon. A távolságtartó s ironikus szemléletet már a cím alapján is sejthetjük: egy film „remake“-je egy múltbeli történetet aktualizál, ám az eredmény többnyire ellentmondásos és csalódást okoz. Nemes az 1956-os és a 2006-os események között vélt párhuzam ambivalens voltára utal, s mindezt a médium, illetve a technika választásával is hangsúlyozza: a rajzfilm formáját választja. Munkamódszere ugyanakkor tájékozódásunk különböző technikáit és módjait, médiahasználati szokásainkat is modellezi: az információk iránti vágyunkat már nemcsak a TV-híradót nézve vagy internetes hírportálok segítségével elégítjük ki, hanem videómegosztó honlapokat is böngészünk, ahová nem riporterek által gyűjtött anyag kerül, hanem magánszemélyek video- vagy mobiltelefonos kamerával készített felvételei. Nemes a lapokban és a tévé-csatornákon látottakon kívül a hasonló anyagokat is archívumként használja, s az így összegyűjtött képeket dolgozza fel saját történetei létrehozására.

Jegyek a helyszínen válthatók >
Felnőtt | 700.- Forint
Diák | 350.- Forint
Csoportos [10 fő felett] | 250.- Forint
Családi [2 felnőtt, 2 gyermek] | 1.100.- Forint

iski Kocsis Tibor [1972] azon fiatal képzőművészek közé tartozik, akik nyíltan nyúlnak globális társadalmi kérdésekhez. A sorozatokban, nem pedig különálló műalkotásokban gondolkodó, kisvárdai születésű festő olyan jelenségekre hívja fel a figyelmet, mint az ökológiai pusztítás, az identitástudat, a városok szülte feszültségek vagy a mezőgazdasági problémák. Mindezt sajátos képi világán keresztül láttatja, amelyben a hagyományos festészeti technikák a modern fotószerűséggel ötvöződnek. iski Kocsis Tibor munkásságának sarokpontja a festészet „fikciójellegének” átértelmezése egyfajta alkotói realitássá.
Faktum című legújabb tárlatán egyetemes szimbólumokat fogalmaz újra. A szabadság, a hit, a látszat, a bizalom, a szerelem verbálisan nehezen megragadható fogalmait vizuális eszközökkel jeleníti meg. Ősi szimbólumokhoz nyúl, korokat, kultúrákat és jelentéseket kapcsol össze, hogy napjaink számára is érthető és követendő értékeket közvetítsen. Mindezt a rá jellemző fotorealista képnyelvvel és alkotói precizitással teszi.