Kevés zeneszerző járja annyira a saját útját, mint Dukay Barnabás. Tulajdonképpeni kollégáit nem a kortársai között kell keresnünk, hanem a 15–16. századi németalföldi polifón mesterek vagy a középkori misztikus filozófusok körében. Látszólag történés nélküli darabjai, amelyeknek sima felszíne rendkívül összetett konstrukciókat rejt, képesek megállítani az időt. A figyelmes hallgató Dukay darabjainak hallgatása közben másik dimenzióba kerülhet, ez a befogadói élmény azonban nem adja magát könnyen: átélése komoly összpontosítást igényel játékostól és hallgatótól egyaránt.
A BØF Dukay-estjén elsősorban a hallgatókon fog múlni, hogy megtörténik-e a csoda, amely e művek sajátja. Mert ami a játékosokat illeti, valamennyien autentikus megszólaltatói Dukay zenéjének. Az életmű hossz- és keresztmetszeti összefoglalását nyújtó koncerten Ránki Dezső és Klukon Edit játssza a szerző kétzongorás műveit, amelyek többsége kifejezetten a számukra készült. De pódiumra lép még az UMZE Kamaraegyüttes, illetve a Schola Hungarica . Dukay persze soha nem ír a hagyományos értelemben vett egyházi zenét, de valamennyi műve a transzcendens szférát szólítja meg, vagy inkább onnan szólít meg minket.