Kiállítás

RIG-RIGATAR-KÖZELKÉP
Cigányok a magyar történelemben és kultúrában
Az időn kívül
Árvai György hang- és tértervező, színházi időkutató szakrális térfikciói
A festő inge
Hermann Nitsch [A] Budapesten

RIG-RIGATAR-KÖZELKÉP
Cigányok a magyar történelemben és kultúrában

2008.10.10 18:00
2B Galéria

Résztvevők >
Almássy Aladár | Ádám Zoltán | Bada Márta | Balogh Tibor | efZámbó István | feLugossy László | Ferkovics József | Földi Péter | Gerber Pál | Gerhes Gábor | Július Gyula | Kállai Henrik | Kállai András | Lóránt János | Lóránt Zsuzsa | Rácmolnár Sándor | Roskó Gábor | Szabó Eszter Ágnes | Szabó Tamás | Várnagy Tibor
Nem először rendez romákhoz kötődő kiállítást a 2B Galéria, s feltehetően nem is utoljára. 2006-ban a Budapesti Őszi Fesztivál keretében volt látható a nemzetközi We Are What We Are című kiállítás, amely a kortárs képzőművészet eszközeit alkalmazva kísérelte meg újradefiniálni a roma vonatkozású művészetet. Az idei kiállítás kizárólag magyar, roma és nem roma alkotókat vonultat fel, de a cél ugyanaz: a politika helyett az esztétika területén körüljárni azokat a kérdéseket, amelyek a társadalmi közbeszédben a cigánysághoz kötődnek, felmutatni azokat a közös kulturális és történelmi gyökereket, amelyek megkönnyíthetik az együttélést, s mindenekelőtt: megkísérelni az előítélet tégláiból épített falak lebontását.
A 2B Galéria szervezésében. A kiállítás hétköznapokon 14 és 16 óra, szombaton pedig 10 és 14 óra között tekinthető meg.
A kiállítás megtekinthető 2008. november 8-ig.

Az időn kívül
Árvai György hang- és tértervező, színházi időkutató szakrális térfikciói

2008.10.10 18:00
AKKU

A kiállítást megnyitja >
Kamondi Zoltán [filmrendező] | Melis László [zeneszerző]

A megnyitó után Arvai György, valamint Ágens és a Természetes Vészek kollektíva koncertje hallható.


„Én perverz vagyok természetesen, mert amit én csinálok, az eleve halálra van ítélve. Engem éppen ez izgat, mert sok halált tudok megélni.” Néhány évvel ezelőtt ekként nyilatkozott a magyar színházi élet egyik legeredetibb díszlettervezője, az experimentális színházrendezőként és zenészkén is ismert Árvai György, amikor arról kérdezték, miként éli meg munkáinak eleve elrendelt rövid életét. Árvai számára azonban a díszlettervezői munka nem pusztán a színpadi látvány megtervezését jelenti: munkáinak makettformáját fontosabbnak tartja a megvalósult változatnál, s ebben a formában számos olyan tervet is őriz, amely soha nem került színpadra. Kiállításán megvalósult és meg nem valósult színpadtervek művészi kivitelezésű makettjei lesznek láthatóak: különös víziókban fogant szakrális terek tervei, amelyek sorsuknál fogva kiszorultak az időből, ezért csak az örökkévalósággal mérhetik magukat. „Elrabolták tőlem az időtlenséget, hát kénytelen vagyok komolyan venni az időt!”
Támogató > VII. Kerületi Önkormányzat [Erzsébetváros] | ELMŰ

A festő inge
Hermann Nitsch [A] Budapesten

2008.10.11 17:00
Galeria White

Hermann Nitsch 70 | A megnyitó után Giuseppe Zevola nápolyi képzőművész verbális performansza látható

Október 11. | 19.00 | Kheiron Étterem
A festő inge… és ami alatta rejlik | ÁGENS és a Természetes Vészek Kollektíva performansza és díszvacsora Hermann Nitsch köszöntésére

Október 12. | 11.00 | Kheiron Étterem
A festő maga | Reggeli és beszélgetés Hermann Nitsch-csel


Hermann Nitsch a kortárs képzőművészet egyik legkomplexebb, legvitatottabb személyisége. Magyarországon elsősorban botrányhősként ismert: az orgiasztikus „hatnapos játék” kellékeiből készített kiállítás néhány évvel ezelőtt kiverte a biztosítékot Budapesten. Nitsch a bécsi akcionizmus egyik vezéralakjaként hazájában is komoly indulatokat kavart egykor, de a hetvenéves mester négy évtizednyi kiátkozás után mára jóformán megdicsőült Ausztriában: néhány év alatt minden fontos kitüntetést megkapott, 2007-ben pedig megnyílt a művészetének szentelt Museumszentrum Mistelbach.
A festő inge című tárlat reprezentatív keresztmetszetét nyújtja egy rendkívüli életműnek, amelyben az alkotó és a mű olykor alig választható külön egymástól: „az extázis önkívületébe alászálló művész ajzottságának lehető legspontánabb késztetésére befoltozza, beszórja a képfelületet, s intenzitása olykor a színspektrum minden színével foltozza, szennyezi, piszkolja be, fogdossa, keni össze, fröcsköli le az ingét. Az inget sokszor legfőbb díszként és trófeaként akasztom fel egy képre, hogy ekképp gazdagítsam színszerkezetét.”