Két kitűnő táncos bizonyítja újfent: színház nem létezik. Ismét temetjük a színházat, és nagyon jó lesz.
Tovább »
Lorenzaccio – történet, szüzsé helyett a modellre érdemes koncentrálnunk, s máris minden összerendeződik
Tovább »
Zsótér Sándor kiszámíthatatlan. Rövid idő telt el két rendezésének bemutatója között: az Örkény színházbeli Arturo Uit a Maladype Színház Lorenzacciója követte. Bár mindkét előadás a zsarnokság tematikájára épül, stílusuk, formanyelvük és célközönségük gyökeresen eltér egymástól. Zsótér rendezései közül persze inkább az Arturo Ui tűnik ki: szokatlanul könnyen fogyasztható előadás.
Tovább »
Gergye Krisztián táncos-koreográfus legutóbb Nádas Péter nagy jelentőségű, de viszonylag keveset játszott trilógiájának két darabjából a Találkozásból és a Temetésből készített iker-előadást. Az előbbit a Bárkán, az utóbbit a MU Színházban mutatták be. A produkció a Bárka Színház és a Gergye Krisztián Társulat közös vállalkozása.
Tovább »
Zsótér Sándor meg se próbálkozott azzal, hogy egy zászlóaljnyi színészt rendezzen be több mint félszáz erőltetett díszletváltásba. Inkább Ungár Júlia újrafordításában Musset elképesztően hosszú, szinte játszhatatlanul szövevényes darabjának eszenciáját állította színpadra.
Tovább »
Hiperaktív kollektív
Nem csoda, hogy a zenészek között van a legtöbb gyerekzseni, illetve felnőtt gyerek: valószínűleg ez az a művészeti ág, amelyben az alkotói géniusz és az intellektus leginkább elválhat.
Tovább »
Vérfürdőről számol be a Nobel-díjas Elfriede Jelinek darabja, a Rechnitz. A történet borzalmas, annak feldolgozása annál izgalmasabb, és hogy ezt a német előadást láthatjuk az Őszi Fesztivál keretében Budapesten, annál örvendetesebb.
Tovább »
Jonathan Burrows és Matteo Fargion huszonöt éves barátságot tudhatnak maguk mögött – ez a barátság adja előadásaik alaphangját. A hosszú évtizedek során egyre csak gyűjtötték a megvalósításra váró ötleteket a közös munkához, míg 2002-ben fordulópont következett; hivatalosan ekkor kezdték duettjeiket kibontani és megformálni.
Tovább »
A Zebraszínház minden elemében szimpatikus vállalakozásnak tekinthető. Három fiatal(os), nyitott társulat – KoMa, TÁP Színház, Tünet Együttes –, valamint a Színművészeti Egyetem II. és III. éves osztályának hallgatói ellepték az Andrássy út gyalogátkelőhelyeit, és ott egy órán keresztül rövid akciókat hajtottak végre. Bár mindezt nem nevezném színháznak, attól még semmivel sem volt kevésbé szerethető az esemény.
Tovább »
A Trafó színpadán október 15-én debütált a Goda Gábor Társulat legújabb darabja Kakaskakaskakas címmel, amely végső formáját egy lengyelországi műhelymunka során nyerte el. Goda Gáborék második alkalommal tartanak bemutatót a Trafóban, hiszen az elmúlt időszakban az Artus Stúdióban dolgoztak és adtak elő. A hagyományos, frontális színházi tér kihívást jelent a társulatnak.
Tovább »
A ma kb. 3100 főt számláló Rechnitz, azaz Rohonc fontos szerepet játszott a magyar-osztrák történelemben: 1945. március 24-ének éjjelén majdnem 200 magyar munkaszolgálatost lőttek agyon Batthyány Margit grófnő vendégei egy görbe este fénypontjaként. Ezt a történetet állítja Elfriede Jelinek Rechnitz (Az öldöklő angyal) című darabja középpontjába, mellyel felrója az osztrákoknak a múlttal való szembenézés hiányát.
Tovább »
Goda Gábor körmönfont nekibuzdulását egy legenda ihlette, így ismeretterjesztek.
Tovább »
Mi keresnivalója van a jó nevű kortárs táncos-koreográfusnak a – Balassa Péter szavaival - szűkös magyar drámatörténetben fordulatot hozó Nádas-drámák környékén? Látszólag semmi, valójában nagyon is sok: az eleve testre és testről íródott szövegek Gergye Krisztián „új fordításában” találkoznak önmagukkal.
Tovább »
Férfi és nő, mint színész és színésznő játszik egymással a valóságban, a színpadon, vagy valahol máshol, próbálják levetni maszkjaikat, miközben minél jobban és jobban szeretnének elbújni egymás elől, hogy aztán valahogy egymásra találjanak.
Tovább »
Egy táncos jön elő a sötétből, Nádor Tibor, aki az előadáson kívüli világban az Artus Stúdió festője. Alig látszik a félhomályban, beleolvad a környezetébe. Egy világító végű botot mozgat, amelynek nyomán a háttérben kifeszített vászonra vonalak rajzolódnak föl, keresztül-kasul, kuszán.
Tovább »
A KakasKakasKakas című előadás egy XIX. századi japán történetet vesz alapul a század egyik jeles festőjének az életéből. A tökély elérése, a tökéletes mű elkészítése, ha egyáltalán létezik ilyesmi, komoly munkát, rengeteg tanulást, gyakorlást igényel még a zseni számára is.
Tovább »
Az Artus – Goda Gábor Társulata előadásához a Trafó részéről rendelt hívószavak: „installáció”, „keleti bölcsesség”, „japán” (utóbbi nyilván nagy kezdőbetűvel is helytálló).
Tovább »
Avítt, ám közkeletű tévedés az erotikának és a szexnek szinonim jelentést tulajdonítani. Az őszi fesztivál filmes szekciója most nagyban hozzájárult e félreértés eloszlatásához.
Tovább »
A Budapesti Tavaszi és Őszi Fesztivál bizonyosan egyvalamit nagyon tud: közönséget csalogatni.
Tovább »
Edit 2009 / BŐF 2009
Az V. Nemzetközi Táncfilm Fesztivál, az EDIT 2009 magyar szekcióját nézve végig az motoszkált bennem: miért készít valaki táncfilmet? Minek is?
Tovább »
A destruktív tömeg megengedi bármiféle ideológiai rombolás bekövetkeztét, így harapózhatott el a fasizmus is. Talán ezt a destruktív állapotot, ezt a közönyt járta körül az idei Őszi Fesztivál.
Tovább »
Nádas Péter-darabok Gergye Krisztián rendezésében, koreográfiájában
Trilógia-tanulmány. Ez Gergye Krisztián legújabb előadásának címe, mely Nádas Péter Trilógiájának két darabját – a Találkozást és a Temetést – takarja. A kétestés előadás sajnos nem ad egységes képet, de a darabok külön-külön sem igazán állják meg a helyüket. Már a címmel is gondban vagyunk: Trilógiából két darab? Tanulmány mint színpadi műfaj, táncban elbeszélve?
Tovább »
Budapesti Őszi Fesztivál, 4 + 1 Amadinda Ütőegyüttes. Thália Színház, 2009. október 11.
Azon tűnődtem, mi lesz, ha - állami támogatás hiányában - e népszerű együttesünknek nem lesz alkalma neves, jó szerzők műveit előadni. Vajon Móricka műveit játszva is megmarad kivételes népszerűségük?
Tovább »
Budapesti Őszi Fesztivál, E.öt. Allison Bell és az Ensemble Linea koncertje a Trafóban – 2009. október 14.
A közönség szűnni nem akaró tapssal köszöntötte a darab végén színpadon is megjelenő zeneszerzőt, a kivételesen ragyogó énekest, a fiatal kora ellenére meglepően komoly együttest és a zseniális előadást. Én változatlanul úgy érzem, hallottam már jobb Eötvös Péter darabokat is, azonban meggyőződésemmé vált, hogy – legalábbis élőben – még sosem hallottam ilyen hiteles és komoly, borzongatóan mélységes Eötvös-előadást.
Tovább »
Melyek a tökéletesség kritériumai, mit jelent az alkotás befejezetlen befejezettsége, az úton-levés? Mentesít-e a kényszerre hivatkozás a felelősség alól?
Tovább »
Budapest, elképesztő hideg, eksztatikus táncfilmek, a sokarcú cimbalom és az ezredforduló Nyugatja: belekóstoltunk a 18. Budapesti Őszi Fesztiválba.
Tovább »