1989 októberében, a Kádár-rendszer utolsó hónapjaiban, a meglehetősen turbulens nemzetközi politikai helyzetben talán nem lehetett világosan látni, hogy milyen jelentős esemény történt a Holmi című irodalmi és kulturális folyóirat első számának megjelenésével. Az azóta eltelt húsz év során a szellemiségében és tipográfiájában egyaránt változatlan lap [címlapján Minerva baglyával, hátoldalán a Bessenyei-idézettel] viszonyítási ponttá, a kérlelhetetlen igényesség, a kikezdhetetlen ízlés és a széles kulturális látókör szimbólumává vált. Hegedűs D. Géza estje válogatott írások és versek segítségével idézi fel a folyóirat történetének első húsz évét.

Ha sekély szellem ön,
ha igénytelen,
ha nem lát túl a körön,
ahol a giccs terem,
ha vonzza a híg, a talmi:
nem az ön lapja a HOLMI.
Ám ha igényes,
ízlése ha kényes,
látóköre tág,
ha nem ócska lektűrt
olvasna, de megszűrt
lírát, epikát;
eszébe ha esszét
szívesen befogad,
éppúgy komoly eszmét,
mint olykor vidorat;
elméje ha elmélyedni se rest,
ha ítélete elfogulatlan,
igazat keres inkább, mint sikerest,
ha olyan kritikát igényel a lapban,
amelyik nem a tekintélyre tekint,
mindenre csupáncsak az értéke szerint –
akkor a többit kár puhatolni:
az ön olvasnivalója a HOLMI!

[A Holmi 1989-es reklámverse]